A porckorong – több mint egy „párna” a csigolyák között
A porckorongot gyakran egyszerű lengéscsillapítóként írják le, pedig ennél jóval összetettebb szövet. Egyszerre vesz részt a terhelések elosztásában, lehetővé teszi a csigolyák közötti kis mozgásokat, és folyamatosan alkalmazkodik a rá ható mechanikai környezethez.
Mi található két csigolya között?
A csigolyaközi porckorong, latin nevén discus intervertebralis, a gerinc legtöbb egymás melletti csigolyatestét kapcsolja össze. Három fő szerkezeti része a központi nucleus pulposus, az azt körülvevő annulus fibrosus és a felső, illetve alsó porcos véglemez. [1]
Ezek a részek eltérő anyagi tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért terhelés hatására másként viselkednek. Együtt alkotnak olyan mechanikai rendszert, amely képes erőt közvetíteni a csigolyák között, miközben megőrzi a gerinc szükséges mozgékonyságát.
Nucleus pulposus
A porckorong központi, proteoglikánokban és vízben gazdag része. Terheléskor belső nyomás alakul ki benne, amely segíti az erők elosztását.
Annulus fibrosus
Kollagénrostok több rétegéből felépülő külső szerkezet. Ellenáll a különböző irányú húzóerőknek, és mechanikai kapcsolatot teremt a csigolyák között.
Porcos véglemezek
A porckorongot felül és alul választják el a csigolyatestektől. Részt vesznek a terhelés továbbításában, és fontos útvonalat biztosítanak a tápanyagok diffúziójához.
Teljes mozgásszegmens
A porckorong működése összekapcsolódik a csigolyákkal, a kisízületekkel, a szalagokkal és az izmokkal. Terhelését mindig ennek a rendszernek a részeként érdemes értelmezni.
A magas víztartalom mechanikai szerepet kap
A nucleus pulposus jelentős víztartalmát nagyrészt a sejtközötti állomány proteoglikánjai teszik lehetővé. Ezek a molekulák vizet kötnek meg, ami hozzájárul a porckorong nyomással szembeni viselkedéséhez. [1]
A porckorong összenyomásakor a belső nyomás növekszik, miközben az annulus rostjai feszülés alá kerülnek. A terhelés így nagyobb felületen oszlik el a szomszédos csigolyák között.
Ez a mechanizmus lényegesen összetettebb annál, amit egy puha „párna” hasonlata sugall. A porckorong rostos, porcos és magas víztartalmú szövetei együttesen reagálnak az összenyomásra, hajlításra, nyírásra és forgásra.
Terhelés közben folyadékot veszít, pihenéskor visszanyer
Tartósabb terhelés során folyadék távozik a porckorong mátrixából, ezért annak vastagsága a nap folyamán kis mértékben változhat. A terhelés csökkenésekor a folyadék egy része ismét visszaáramlik a szövetbe.
A folyadékmozgás fontos része a porckorong mechanikai viselkedésének, de a tápanyagellátását nem érdemes egyszerű „pumpálásként” elképzelni. A porckorong felnőttkorban nagyrészt érmentes szövet, sejtjeihez a glükóz és az oxigén elsősorban diffúzióval jut el, főként a porcos véglemezek irányából. [2]
A porckorong élő szövet. Sejtjei folyamatosan fenntartják és átépítik a sejtközötti állományt. A szövet biológiai állapotát a mechanikai terhelés mellett az életkor, a genetikai tényezők, a tápanyagellátás és számos egyéb biológiai folyamat is befolyásolja. [3]
A mozgáshoz is szükségünk van rá
Egyetlen porckorong mellett csak kis elmozdulás történik, a gerinc sok mozgásszegmensének együttes mozgása azonban már jelentős hajlítást, nyújtást és oldalirányú mozgást tesz lehetővé. Az annulus rostjainak térbeli elrendeződése közben mechanikailag kontrollálja ezeket az elmozdulásokat.
A porckorong magassága az idegek számára is fontos. A csigolyák közötti nyílásokon keresztül lépnek ki az ideggyökök, ezért a mozgásszegmens geometriájának változásai az idegi struktúrák rendelkezésére álló teret is módosíthatják.
Mit jelent a porckorong degenerációja?
A degeneráció összetett biológiai és szerkezeti folyamat. Változhat a porckorong víztartalma, sejtközötti állománya, magassága és mechanikai tulajdonsága, miközben repedések vagy más szerkezeti eltérések is kialakulhatnak. [4]
Ezek a változások az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbak. A „degeneratív” megjelölés ezért önmagában nem jelenti azt, hogy egy porckorong súlyosan károsodott, és azt sem, hogy szükségszerűen fájdalmat okoz.
A protrusio és az extrusio két különböző morfológiai leírás
A porckorong kiboltosulásainak leírására egységes radiológiai nomenklatúra használható. Protrusio esetén a kiboltosuló porckoronganyag alapja szélesebb annál a távolságnál, amennyire az anyag az eredeti porckoronghatáron túlterjed. Extrusio esetén a kitüremkedett rész valamely síkban szélesebb lehet az alapnál, illetve elveszítheti folytonosságát az eredeti porckoronggal. [5]
Ezek elsősorban anatómiai és képalkotó leírások. A lelet jelentőségét a panaszokkal, a neurológiai tünetekkel, a fizikális vizsgálattal és az érintett idegi struktúrák helyzetével együtt lehet megfelelően értékelni.
A „porckorongsérv” szó önmagában keveset mond a tünetekről. Az MRI-n látható eltérés mérete és formája fontos információ, de nem helyettesíti a klinikai vizsgálatot. A radiológiai és a klinikai kép nem minden esetben esik egybe. [6]
Az MRI-lelet és a fájdalom kapcsolata nem egyenes vonalú
Ez az egyik legfontosabb szempont a porckorongokról szóló beszélgetésekben. Képalkotó vizsgálatok degeneratív eltéréseket, protrusiót és más strukturális változásokat olyan embereknél is rendszeresen kimutatnak, akiknek nincs derékfájdalmuk.
Egy nagy szisztematikus áttekintés szerint a degeneratív képalkotó jelek gyakorisága már fiatal felnőttkortól mérhető, majd az életkorral fokozatosan növekszik. A tünetmentes húszévesek körében is előfordult porckorong-degeneráció és kiboltosulás, idősebb korban pedig ezek még gyakoribbá váltak. [7]
Ettől még a porckorong eredetű eltérések lehetnek klinikailag jelentősek. Egy másik szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint több degeneratív MRI-jel gyakrabban fordult elő derékfájdalommal élő felnőtteknél, mint panaszmentes kontrollszemélyeknél. A kapcsolat tehát létezik, de egyetlen képalkotó jelből nem lehet biztosan megállapítani a fájdalom okát. [8]
Miért lehet mégis fájdalmas egy porckorong?
Az egészséges porckorong idegellátása főként az annulus fibrosus külső rétegeire korlátozódik. Degeneratív és kóros állapotokban idegrostok mélyebbre is benőhetnek a szövetbe, ugyanakkor ennek pontos kapcsolata a fájdalom kialakulásával továbbra sem teljesen tisztázott. [9]
Ideggyöki panasz akkor is kialakulhat, ha egy porckorongsérv mechanikailag vagy gyulladásos folyamatokon keresztül érint egy ideggyököt. Ilyenkor a derékfájdalom mellett az alsó végtagba sugárzó fájdalom, érzészavar vagy izomerőváltozás is megjelenhet.
A terhelés a porckorong természetes környezetének része
A porckorong járáskor, üléskor, emeléskor, sportoláskor és még nyugalomban is mechanikai hatásoknak van kitéve. Ezekhez a szövet folyamatosan alkalmazkodik, ezért a teljes tehermentesítés nem tekinthető a gerinc természetes állapotának.
A mechanikai terhelés és a porckorong degenerációjának viszonya ugyanakkor nem írható le egyszerűen azzal, hogy „minél több terhelés, annál nagyobb károsodás”. A terhelés nagysága, időtartama, iránya és ismétlődése mellett az egyéni biológiai adottságok is befolyásolják a szövet válaszát.
A mindennapi mozgás szempontjából ezért a fokozatosan felépített, változatos és az egyéni terhelhetőséghez igazított aktivitás ésszerűbb megközelítés, mint a gerinc folyamatos kímélése vagy a mozgástól való tartós félelem.
Egy lelet helyett az egész embert érdemes vizsgálni
Egy MRI-felvétel pontosan megmutathatja a gerinc számos anatómiai részletét, de a mozgásminőséget, az izomműködést, a terhelési toleranciát és a panaszok viselkedését nem képes önmagában meghatározni.
A porckorong állapotának klinikai értékelése ezért a tünetek, a fizikális vizsgálat és szükség esetén a képalkotó eredmények együttes értelmezésére épül. Egy strukturális eltérés jelentősége mindig attól függ, hogyan illeszkedik a teljes klinikai képbe.
Ha deréktáji panaszod van, érdemes a teljes mozgásszervi képet áttekinteni
A Mozgáskód állapotfelmérése a panaszok jellemzői, a mozgás, az ízületi funkció és a terhelhetőség alapján segít áttekinteni az érintett terület működését. A cél annak meghatározása, hogy milyen mozgásszervi tényezők lehetnek fontosak az adott helyzetben, és milyen további lépés indokolt.
Állapotfelmérés Célzott ízületi regenerációFelhasznált szakirodalom
[1] Humzah MD, Soames RW. Human intervertebral disc: structure and function. Anat Rec. 1988;220(4):337–356. DOI: 10.1002/ar.1092200402
[2] Urban JPG, Smith S, Fairbank JCT. Nutrition of the intervertebral disc. Spine. 2004;29(23):2700–2709. PubMed: 15564919
[3] Grunhagen T, Shirazi-Adl A, Fairbank JCT, Urban JPG. Intervertebral disk nutrition: a review of factors influencing concentrations of nutrients and metabolites. Orthop Clin North Am. 2011;42(4):465–477. DOI: 10.1016/j.ocl.2011.07.010
[4] Tomaszewski KA, et al. The biology behind the human intervertebral disc and its endplates. PubMed: 26050801
[5] Fardon DF, Williams AL, Dohring EJ, Murtagh FR, Gabriel Rothman SL, Sze GK. Lumbar disc nomenclature: version 2.0. Recommendations of the combined task forces of the North American Spine Society, the American Society of Spine Radiology and the American Society of Neuroradiology. Spine J. 2014;14(11):2525–2545. PubMed: 24768732
[6] Li Y, Fredrickson V, Resnick DK. How should we grade lumbar disc herniation and nerve root compression? A systematic review. Clin Orthop Relat Res. 2015;473(6):1896–1902. DOI: 10.1007/s11999-014-3674-y
[7] Brinjikji W, Luetmer PH, Comstock B, et al. Systematic literature review of imaging features of spinal degeneration in asymptomatic populations. AJNR Am J Neuroradiol. 2015;36(4):811–816. DOI: 10.3174/ajnr.A4173
[8] Brinjikji W, Diehn FE, Jarvik JG, et al. MRI findings of disc degeneration are more prevalent in adults with low back pain than in asymptomatic controls: a systematic review and meta-analysis. AJNR Am J Neuroradiol. 2015;36(12):2394–2399. DOI: 10.3174/ajnr.A4498
[9] García-Cosamalón J, et al. Innervation of the human intervertebral disc: a scoping review. Pain Med. 2021. PubMed: 33595648
